Céhet alapítani úgy lehet hogy felmész 40 ig. (Lvl 40.) Utánna bemész a városba és az Őrre rákattintasz kaidja,hogy céh alapítás és utánna beírod,hogy mi legyen a neve a céhednek.200.000 yangba fog kerülni a céhalapítás.Amikor kész a céhed akkor a lovad szine is kicsit sötétebb lessz..(Csatalónél elég szépen néz ki,de az alaplónál nem.).És utánna ha akarsz teszel be EXP -t ez növel a céhednek a szintjét,és ha milliomos vagy akkor yangot. :))
Utánna toborozni kell embereket,lehetőleg minnél nagyobb szintűeket kell bevenni,és minnél többet...Utánna ha akarsz Céh jelet is kiválaszthatod.Azt is te döntöd el,hogy kell-e adózni bekell-e tenni EXP-t.De ha Céh kovácst meg ezeket akarsz csinálni akkor ajánlatos egy kis yangot beszedni (NEM 100.000 EZRET!!) Az ajánlatos heti 20.000 yang / fő.
Utánna menni kell céháborúzni.A céháborúzás annyiból áll,hogy más céhet kihívsz Arénába , Zászlós warba. Az Arénás arról szól hogy 100 pontnak kell meglennie és akkor nyer az a céh akinek több pontja van és az a céh akinek megvan a 100 pontja.A pontokat úgy tudod szerezni,hogy megölöd az ellenséges céhben lévő emberkét,akkor kapod a pontokat.Ha téged ölnek meg akkor az ellenség csapatának megy a pont.A zászlós háború,annyiból áll,hogy átkell menned a másik céh kapujához felveszed a zászlót (ami nagyon lassít) és ajánlatos fedezni aki viszi a zászlót,mert ha megölik azt a szeméyt akkor nem megy a pont.És a zászlót el kell vinni a másik céh kapujához.De közbe a saját kapunkat is kell fedezni,hogyha hoznák a zászlót az ellenséges csapat,akkor megtudjuk védni,hogy netudják letenni,ha mégis letudják,akkor nekik megy a pontuk.
A Céhvezetőnek rendesnek kell lennie,megértőnek,és szeresse a céhben lévő embereket.A céhvezető felelős a céhen belüli komfliktusok megoldását,és a céh jóhangulatát.Ha ez nincs meg,akkor sajnos kilépnek a céhből..És ajánlatos segíteni küldiben (warlovas küldiben segíteni vagy más küldiben) összehívni a céhet,mert akkor utánna ki is léphetnek a céhből,ha nem segít senki sem a céhen belül...
Nah hát kb. ennyit a céh alapításról...
|